Első napló bejegyzés
Egy farmon születtem a többi nyolc testvéreim mellett. Az akkori gazdáim öregek voltak. A férfi gazdának dohány szaga volt, imádtam mikor cirógatta a nyakamat. Elnevezett királynak. Ezt a nevet nem értettem, de tetszett. Kint játszottunk az elkerített területen mikor finom illatra felkaptam a fejem. És megpillantottam őt. Van egy érzés, amit az emberek villám csapásként neveznek. Nekem pontosan ilyen érzés futott végig, ahogy mosolyogva közeledett felénk. Kecses járása volt, és hmm...csoki, kimondottan csoki illata. - Jó napot! - köszönt lágyan, aztán felénk fordult. - Hát sziasztok! - még jobban el lágyult az arca. A szívem minden percben egyre gyorsabban vert, tudtam, hogy hozzá tartozok, hogy ő az én emberem. Csaholva ugrottam fel és nemes egyszerűséggel képen nyaltam, amire hangosan felkacagott. Már imádom, ahogy nevet, igaz, hogy egy lóéra hasonlított, de szeretem. Érzem, ahogy felemel. - Szia, kis haver - nézett mélyen a szemembe. Még rövid életemben sem láttam ilyen szép